2016. január 18., hétfő

Bárczy Istvánról

Barczy-Istvan-1901.jpg
Bárczy István 1901-ben
Forrás: BudapestCity.org
Bárczy István 1866. október 3-án született Pesten. Édesapja Sacher Gusztáv, középiskolai tanár volt, édesanyja Bárczy Berta szegény dzsentri család lánya. A kor hagyománytisztelő légkörében édesanyja vezetéknevét vette föl, mert ez akkor „jobban csengett”. A piaristák gimnáziumában tanult, majd Egerben a cisztercitáknál folytatta tanulmányait, papnak készült. Később elhatározását megváltoztatta, visszatért Budapestre és elvégezte a jogi egyetemet. 1889-ben került a főváros szolgálatába, ahol megismerte a főváros szakigazgatás főbb ágazatait. Foglalkozott pénzüggyel, városrendezéssel, szociálpolitikai kérdésekkel. Nyugat-Európába tanulmányutakat tett, ahol a nagyobb fővárosokban tanulmányozta a városigazgatás mechanizmusát, s tapasztalatai alapján reformterveket dolgozott ki a fővárosi közigazgatás átalakítására.
35 évesen tanácsnok lett, s a tanügyi osztály vezetője. Ettől kezdve egyre szélesebb körben vált ismertté, egyéniségének sajátos vonásai, közvetlensége, haladó reformeszméi, sokirányú műveltsége egyre kedveltebbé tették. A belvárosi szalonok és a Budai Dalárda polgári körének állandó vendége volt, jó táncos hírében állt, sokszor szórakoztatta barátait zongorajátékával. Jellemző volt rá, hogy még szórakozás közben sem feledkezett meg munkájáról és a táncok szünetében várospolitikai reformeszméinek híveit igyekezett gyarapítani. Ambíciója arra is sarkalta, hogy testi erejét, bátorságát fejlessze. Sokat sportolt, megtanult vívni és gyakran látogatta a vívótermeket ahol a fővárosi előkelő társaság férfitagjai találkoztak.
eba0e0c4-ee8d-4ade-af18-3c163f232107.jpg
Bárczy István 1936-ban
Forrás: Fszek
Bárczyt szerencsés emberi tulajdonságai segítették céljai elérésében, de könnyelműsége néha bajba sodorta és ezt ellenségei fel is használták ellene. Miután 17 év fővárosi szolgálat után megpályázta a polgármesteri posztot ellenfelei megszellőztették, hogy adósságai vannak, s ezért nem alkalmas a magas pozíció betöltésére. Ekkor, rá jellemző módon, barátai és hívei siettek a segítségére és kifizették a 90 000 korona tartozását, amivel csak tovább növelték a népszerűségét, hiszen a városházi hivatalnokok alacsony jövedelmük miatt állandó adóssággal küszködtek.
1906. június 19-én választották meg polgármesternek, a Vázsonyi Vilmos vezette Egyesült Közösségi Demokratikus Párt támogatásával. Népszerűségét jól mutatja, hogy közel 350 gratuláló levelet kapott ez alkalomból. Személyisége garancia volt arra, hogy új eszmékkel, bátor vállalkozásokkal előrevigye a fővárost. Polgármesteri „beköszöntőjében” három fő célt határozott meg: bővítené a főváros önkormányzati függetlenségét, támogatja a nemzeti kultúrát, és a választójog kiterjesztését.
Polgármestersége alatt  köztulajdonba kerültek a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút. Városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült. Mandátuma lejártakor, 1918. április 10-én főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnöké, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá, hanem Hadik Jánosra esett. A bekövetkezett őszirózsás forradalom miatt 1919 januárjában Bárczy lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.
c70efc95-2d95-4256-8463-daff06625bfa.jpg
Bárczy István 1937-ban
Forrás: Fszek
A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. november 25-től 1920. március 14-ig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt. Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot. Életének utolsó szakaszáról keveset tudni. 1943. június 1-én halt meg Budapesten.

A századelő Budapestje

19d2428e-2c15-4fec-9e84-999246d085a5.jpg
A Kálvin-tér a századelőn
Forrás: Fszek
Úgy gondolom néhány mondat erejéig érdemes körbejárni a népességnövekedés, iparosodás és urbanizáció egymásra hatását ezekben az évtizedekben, hiszen a századforduló Budapestjének ez az alapja és háttere, melyből kiindulva a városvezetés a kulturális fejlődést, a lakosság művelődését célozta meg.
A főváros lakossága az 1870-es évektől kezdve az 1900-as évekig 250 ezer fővel nőtt, majd tovább gyarapodott az 1920-as évekig 200 ezer fővel, így a lakosság száma akkor 928.996 fő volt. Az európai városok közül Budapest az 1900-as évekre megelőzte Rómát, Hamburgot, Varsót és Madridot. Ezen mértékű növekedéssel a gazdasági lehetőségek bővülése nem állt ilyen arányban, csak megkésetten követte az iparosodás és urbanizáció. A századfordulóra visszaesett az őstermelők és napszámosok száma, míg az iparosodással az iparban dolgozók, a hitel és kereskedelmi ágazatokban foglalkoztatottak száma nőtt. A városigazgatásban dolgozók és értelmiségiek száma is emelkedett. A fővárosi igényeket, beruházásokat (közművek, intézmények) nem fedezték a fővárosi bevételek, így kölcsönök felvételéből lehetett ezeket csak kielégíteni.
c3ee1aab-5b87-4fb4-8903-ab4047c98a6f.jpg
Utcakép a Tabánból 1900 körül
Forrás: Fszek
A gyors átalakulás a város külső képét is megváltoztatta. 1873-ban leginkább földszintes házak jellemezték a budai és pesti városképet is, melyek száma az 1920-as évekre csökkent. A két,- vagy többemeletes házak Lipótvárosra és a Belvárosra voltak jellemzőek. A gyors betelepülés egyes kerületek pl. Teréz-, Erzsébetváros túlnépesedését hozta. Az építkezések ellenére a lakásviszonyokban csak kismértékű javulás volt elérhető. A népesség 47%-a 1920-ban is egyszobás lakásban lakott, bár a két-, három-, és négyszobás lakások száma 1880-tól 1920-ig több, mint háromszorosára emelkedett, s így ez magasabb színvonalú életlehetőséget jelentett. Az egyszobás lakásokból még hiányzott a komfort (ezért vették tervbe a telepeken fürdők létrehozását), de a kislakásépítő akcióval épített száraz, világos egyszobás lakások óriási változást hoztak.

2015. december 11., péntek

Néhány szó a módszerről ...

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Központi Könyvtár
Forrás: Fszek
Az internetet megelőző időszakban a helytörténethez kapcsolatos tartalmakhoz a hagyományos kutatásmódszertani eszközök segítségével lehetett hozzáférni. Budapest helytörténetére, azon belül pedig az adott időszakra vonatkozóan számos könyv jelent már meg, amelyek a kutatás alapjául szolgálhattak.
A témában legkompetensebb közgyűjtemény, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár keretein belül működő Budapest Gyűjtemény gondozásában több ilyen munka is kiadásra került. Egyes könyvek megjelentetését a könyvtár magára is vállalta. Budapest történetét úgy gondolom széles érdeklődés kíséri, így a témához kapcsolódóan arra is lehetőség volt, hogy akár egy rádióban elhangzott műsor, vagy a televízióban sugárzott adás keretében említést tegyenek róla. Természetesen a rendszerváltás előtti időszakban csak a korabeli történetírási gyakorlatnak megfelelő szellemben kerülhetett erre sor. A 90-es években megkezdődött a múlt újraértékelése, melynek keretében a századelő eseményei, személyei is új megvilágításba kerültek. A legjellemzőbb példa erre a korszak egyik jelképes alakjának, Szabó Ervinnek a különböző megítélése a rendszerváltás előtt és illetve az azt követő években.
Országos Széchényi Könyvtár homlokzata
Forrás: OSZK
Természetesen egy helytörténeti kutatás sikerességéhez elengedhetetlen az úgynevezett statikus gyűjtemények felkeresése, az ott található anyagok feldolgozása. A kutatási témából kifolyólag megkerülhetetlen a Budapest Gyűjtemény, az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a különböző levéltárak, múzeumok meglátogatása. E mellett természetesen arra is volt lehetőség, hogy az adott témában tartott konferenciát felkeressen a kutató és az ott elhangzottakat beépítse saját munkájába. Az ilyen alkalmak lehetőséget teremtettek arra is, hogy megismerkedjen a hasonló munkát végző személyekkel. Az internet előtti korszakban jellemző nehézkes kapcsolattartási problémákra jelenthettek részleges megoldást ezek a rendezvények.
Az internet elterjedése sok tekintetben kibővítette a helytörténeti kutatás, ezen belül a Budapest-kutatás lehetőségeit. Sok digitalizált tartalom került föl a különböző közgyűjtemények oldalaira, sok kutató indított saját blogot, önálló oldalt. Ezek mellett rendkívül nagy számban jelentek meg a világhálón olyan színvonalas honlapok, melyek szerkesztői nem szakemberek, viszont érdeklődnek a budapesti történelem iránt. Azonban nem csak a különböző tartalmak elérhetősége vált könnyebbé, hanem egyszerűsödött és felgyorsult a kutatók közötti információáramlás is. A digitális korszak előtt egy-egy kérdés megvitatásához vagy egy esetleges segítségkéréshez személyes találkozóra, illetve hosszas postai levelezésre volt szükség, manapság az e-mail és a mobiltelefon segítségével a kommunikáció időtartama a korábbi töredékére csökkent.
Az Erzsébet-híd télen
Forrás: Fortepan
A fentiek ellenére azonban a kutatás klasszikus módszereire ma is ugyanúgy szükség van, mint a digitális korszak előtt. Blogom témájával kapcsolatban bár sok érdekes anyagot találni a világhálón, a bejegyzések tartalmának összeállítása során továbbra sem kerülhető el példának okáért a közgyűjteményi állományok helyszíni feldolgozása.
Végső konklúzióként tehát kijelenthető, hogy az internet megjelenése bár egyszerűbbé tette és felgyorsította a helytörténeti kutatás folyamatát, magának a kutatásnak a klasszikus formáit nem tudta kiszorítani.

2015. november 13., péntek

Bevezető

A korszaktól, melyet már a kortársak is Budapest fénykorának neveznek, már közel száz év választ el minket. A boldog békeidők utolsó időszaka ez, amikor az országban felgyorsultak a gazdasági és társadalmi változások és ezekkel párhuzamosan Budapest is rohamos fejlődésnek indult. E folyamat eredményeképpen egy olyan világváros született, amelyre méltán lehetett büszke Magyarország minden polgára. A változásokat már a korabeli közvélemény is néhány kiemelkedő személyiség tevékenységéhez kapcsolta. A későbbi történeti kutatások szintén azt igazolták, hogy a századeleji városfejlesztés sikeressége elsősorban egy olyan tehetséges és szakmailag is magasan képzett személyekből álló “kör” tevékenységének köszönhető, amely szívén viselte a főváros és sorsának alakulását. Ezt a jó értelemben vett lokálpatrióta csoportosulást Budapest akkori polgármestere, illetve a későbbiekben főpolgármestere, Bárczy István hívta életre és hivatali ideje alatt végig koordinálta és támogatta azt. E blog keretei közt ennek az úgynevezett Bárzcy-korszaknak a jellegzetességeivel, az alatta végbement kulturális és szociális reformokkal, illetve e reformok kulcsfiguráival szeretném megismertetni az olvasót elsősorban olyan források segítségével, melyek viszonylag kevés figyelmet keltve vészelték át az elmúlt száz esztendőt.