2016. január 18., hétfő

Bárczy Istvánról

Barczy-Istvan-1901.jpg
Bárczy István 1901-ben
Forrás: BudapestCity.org
Bárczy István 1866. október 3-án született Pesten. Édesapja Sacher Gusztáv, középiskolai tanár volt, édesanyja Bárczy Berta szegény dzsentri család lánya. A kor hagyománytisztelő légkörében édesanyja vezetéknevét vette föl, mert ez akkor „jobban csengett”. A piaristák gimnáziumában tanult, majd Egerben a cisztercitáknál folytatta tanulmányait, papnak készült. Később elhatározását megváltoztatta, visszatért Budapestre és elvégezte a jogi egyetemet. 1889-ben került a főváros szolgálatába, ahol megismerte a főváros szakigazgatás főbb ágazatait. Foglalkozott pénzüggyel, városrendezéssel, szociálpolitikai kérdésekkel. Nyugat-Európába tanulmányutakat tett, ahol a nagyobb fővárosokban tanulmányozta a városigazgatás mechanizmusát, s tapasztalatai alapján reformterveket dolgozott ki a fővárosi közigazgatás átalakítására.
35 évesen tanácsnok lett, s a tanügyi osztály vezetője. Ettől kezdve egyre szélesebb körben vált ismertté, egyéniségének sajátos vonásai, közvetlensége, haladó reformeszméi, sokirányú műveltsége egyre kedveltebbé tették. A belvárosi szalonok és a Budai Dalárda polgári körének állandó vendége volt, jó táncos hírében állt, sokszor szórakoztatta barátait zongorajátékával. Jellemző volt rá, hogy még szórakozás közben sem feledkezett meg munkájáról és a táncok szünetében várospolitikai reformeszméinek híveit igyekezett gyarapítani. Ambíciója arra is sarkalta, hogy testi erejét, bátorságát fejlessze. Sokat sportolt, megtanult vívni és gyakran látogatta a vívótermeket ahol a fővárosi előkelő társaság férfitagjai találkoztak.
eba0e0c4-ee8d-4ade-af18-3c163f232107.jpg
Bárczy István 1936-ban
Forrás: Fszek
Bárczyt szerencsés emberi tulajdonságai segítették céljai elérésében, de könnyelműsége néha bajba sodorta és ezt ellenségei fel is használták ellene. Miután 17 év fővárosi szolgálat után megpályázta a polgármesteri posztot ellenfelei megszellőztették, hogy adósságai vannak, s ezért nem alkalmas a magas pozíció betöltésére. Ekkor, rá jellemző módon, barátai és hívei siettek a segítségére és kifizették a 90 000 korona tartozását, amivel csak tovább növelték a népszerűségét, hiszen a városházi hivatalnokok alacsony jövedelmük miatt állandó adóssággal küszködtek.
1906. június 19-én választották meg polgármesternek, a Vázsonyi Vilmos vezette Egyesült Közösségi Demokratikus Párt támogatásával. Népszerűségét jól mutatja, hogy közel 350 gratuláló levelet kapott ez alkalomból. Személyisége garancia volt arra, hogy új eszmékkel, bátor vállalkozásokkal előrevigye a fővárost. Polgármesteri „beköszöntőjében” három fő célt határozott meg: bővítené a főváros önkormányzati függetlenségét, támogatja a nemzeti kultúrát, és a választójog kiterjesztését.
Polgármestersége alatt  köztulajdonba kerültek a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút. Városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült. Mandátuma lejártakor, 1918. április 10-én főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnöké, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá, hanem Hadik Jánosra esett. A bekövetkezett őszirózsás forradalom miatt 1919 januárjában Bárczy lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.
c70efc95-2d95-4256-8463-daff06625bfa.jpg
Bárczy István 1937-ban
Forrás: Fszek
A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. november 25-től 1920. március 14-ig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt. Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot. Életének utolsó szakaszáról keveset tudni. 1943. június 1-én halt meg Budapesten.

A századelő Budapestje

19d2428e-2c15-4fec-9e84-999246d085a5.jpg
A Kálvin-tér a századelőn
Forrás: Fszek
Úgy gondolom néhány mondat erejéig érdemes körbejárni a népességnövekedés, iparosodás és urbanizáció egymásra hatását ezekben az évtizedekben, hiszen a századforduló Budapestjének ez az alapja és háttere, melyből kiindulva a városvezetés a kulturális fejlődést, a lakosság művelődését célozta meg.
A főváros lakossága az 1870-es évektől kezdve az 1900-as évekig 250 ezer fővel nőtt, majd tovább gyarapodott az 1920-as évekig 200 ezer fővel, így a lakosság száma akkor 928.996 fő volt. Az európai városok közül Budapest az 1900-as évekre megelőzte Rómát, Hamburgot, Varsót és Madridot. Ezen mértékű növekedéssel a gazdasági lehetőségek bővülése nem állt ilyen arányban, csak megkésetten követte az iparosodás és urbanizáció. A századfordulóra visszaesett az őstermelők és napszámosok száma, míg az iparosodással az iparban dolgozók, a hitel és kereskedelmi ágazatokban foglalkoztatottak száma nőtt. A városigazgatásban dolgozók és értelmiségiek száma is emelkedett. A fővárosi igényeket, beruházásokat (közművek, intézmények) nem fedezték a fővárosi bevételek, így kölcsönök felvételéből lehetett ezeket csak kielégíteni.
c3ee1aab-5b87-4fb4-8903-ab4047c98a6f.jpg
Utcakép a Tabánból 1900 körül
Forrás: Fszek
A gyors átalakulás a város külső képét is megváltoztatta. 1873-ban leginkább földszintes házak jellemezték a budai és pesti városképet is, melyek száma az 1920-as évekre csökkent. A két,- vagy többemeletes házak Lipótvárosra és a Belvárosra voltak jellemzőek. A gyors betelepülés egyes kerületek pl. Teréz-, Erzsébetváros túlnépesedését hozta. Az építkezések ellenére a lakásviszonyokban csak kismértékű javulás volt elérhető. A népesség 47%-a 1920-ban is egyszobás lakásban lakott, bár a két-, három-, és négyszobás lakások száma 1880-tól 1920-ig több, mint háromszorosára emelkedett, s így ez magasabb színvonalú életlehetőséget jelentett. Az egyszobás lakásokból még hiányzott a komfort (ezért vették tervbe a telepeken fürdők létrehozását), de a kislakásépítő akcióval épített száraz, világos egyszobás lakások óriási változást hoztak.