Az építészek számára kiírt nyílt tervpályázat „a Tisza Kálmán (ma: II.
János Pál pápa) térre tervezett községi nyilvános könyvtár és közművelődési
intézet vázlatos tervrajzaira" 1911. január 12-i dátummal jelent meg. Az
eredetileg márciusra kitűzött határidőt rövidesen a 13.289/1911 sz. tanácsi
határozattal május 5-ig meghosszabbították. Az építészek tájékoztatásául
szolgált a Szabó Ervin által kidolgozott és a pályázati kiírással közösen
megjelentetett részletes pályázati program, a január 28-án megtartott városházi
tájékoztatás és a Népművelés februári tematikus száma a könyvtári kérdésekről,
benne Málnai Béla cikkével az újabb magyar könyvtárépületekről.
A tervpályázat kiírásával kapcsolatban már 1911. február 3-án problémák
merültek fel a fővárosi középítési bizottságban. Ugyanis a bizottságnak a
februári ülésén szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a tanács a
megkérdezésük nélkül hirdette meg a pályázatot, és nem vette figyelembe
kialakult véleményüket a közterek, így a Tisza Kálmán tér túlzott beépítésével
kapcsolatban.
„Hauszmann Alajos szerint a
népoperának nem kell pendant és bármint tekinti is a dolgot, a két épület
strukturája, stílusa, rendeltetése annyira elüt egymástól, hogy szerinte a
népkönyvtár sohasem lehet pendantja a népoperának. Indítványozza, hogy a tanács
hívja fel a mérnöki hivatalt, hogy más helyet jelöljön ki a népkönyvtár
részére.”
Február 12-én került sor a másik illetékes fórum, a Fővárosi Közmunkák
Tanácsának ülésére, ahol jóváhagyták a pályázati kiírást, azzal a
megszorítással, hogy a későbbiekben a térből további területek kihasítását már
nem fogják engedélyezni.
A beérkezett 17 pályázat borítékját bár május 9-én bontották fel, a
döntésre júniusig kellett várni.
„A községi nyilvános könyvtár
tervpályázatának biráló bizottsága június 21-én délben ítélkezett dr. Bárczy
István polgármester elnöklete alatt. Az I. díjat [szótöbbséggel] Menyhért
Miklós és Rerrich Béla [3000 korona], a II. díjat Lajta Béla [2000 korona], a
III. díjat Tornallyay Zoltán tervének [1000 korona] ítélték oda. Ezenkívül
megvásárolta a bizottság Gaál, Meller, Orbán és Hikisch, Pártos,
Sterk—Sebestyén—Hegedűs és Wachtel építészek terveit.”
Már a zsűri ülésekor élénk vita alakult ki a pályaművek értékelésével
kapcsolatban, többen, így Szabó Ervin is Lajta tervét értékelték a legtöbbre. A
vita építész körökben és a sajtóban is tovább gyűrűzött. A Ház című művészeti
folyóiratban még Szabó Ervin is hozzászólt a kérdéshez.
„Ezért haszontalan ma minden
fölháborodás, amely a zsürik ítélete nyomán minduntalan fölfakad. Elfogadható
ítéleteket csak akkor fogunk kapni, ha vagy teljesen egynézetűek, egyérzésűek a
bírák, vagy ha elvonunk a zsüri ítélete alól mindent, ami érzés és ízlés dolga.
[…] Viszont ha csak a pályázat művészeti eredményeiről kellene nyilatkoznom,
megmondanám: nekem is a Lajta terve tetszik legjobban.”
A megbízás kiadásához a fővárosi tanács és a közgyűlés egyetértését
kellett megnyerni. Szabó Ervin és Wildner Ödön június 24-én nyújtotta be
részletes előterjesztését a tanácshoz az új közművelődési intézet létesítésének
tárgyában, melyet a tanács június
27-i határozatával el is fogadott. Ezek után július 5-én Wildner Ödön
előterjesztésében a végső fórum, a közgyűlés elé került az ügy. Ekkor mondja ki
a főváros az 1392/1911. sz. közgyűlési határozata, hogy a Fővárosi Könyvtárat
községi nyilvános könyvtárrá kell átszervezni. Ez jogi szempontból is
szentesítette a könyvtár működésének új korszakát, s vele véget ért a „hivatali
szakkönyvtár" 1903 óta tartó periódusa. A közgyűlés végül vita nélkül fogadta el az előterjesztést, és
határozatában kétmillió korona felhasználását engedélyezte (a millenniumi alap
kamatának 1,200,000 koronát kitevő összegét a fővárosi kölcsönalapból
kiegészítve) a Tisza Kálmán téren épülő, Népházat és Nyilvános Könyvtárat
magába foglaló közművelődési intézet részére. A közgyűlési jóváhagyás
birtokában a tanács azonnal megbízást adott a kiviteli tervek elkészítésére a
második díjat nyert Lajta Bélának. Szakmai körökben újabb vitákat váltott ki az
első díjasok mellőzése. Szabó Ervin később a döntést azzal indokolta, hogy a
szűkebb pályázaton az első díjasok már nem vettek részt. Súlyosabb ok lehetett,
hogy Lajta Béla már korábban is részt vett a város középítkezési terveiben.
1909-ben Bárczyval, Wildnerrel és Szabó Ervinnel közösen alapították meg a
Népművelési Társaság „Népházat építő szakosztály" -át. Lajta a fővárosnál
törvényhatósági bizottsági tag is volt, erről a tagságáról azonban 1912-ben
lemondott mivel összeférhetetlennek tartotta tervezői megbízatásával. A következő látványképek a fent ismertetett pályázatokból származnak. Lajta Béla terveit egy másik bejegyzésben keretében fogjuk ismertetni. A képek forrása a FSZEK Budapest Gyűjteménye.
Az új várospolitika fontos tényezője volt a főváros lakásépítő
tevékenysége. Döntő mozzanatát ennek a főváros segélyezéséről szóló 1908.
évi törvény jelentette. Különösen
jelentős a fővárosi lakásreform szempontjából a jogszabály 12. §-a mely kimondta,
hogy „mindazok a lakóházak, amelyeket a székesfőváros oly célból épít, hogy
azokat saját költségének megfelelő bér mellett bérbe adja, mindaddig mentesek
az állami adó alól, amíg a bérösszegek az önköltség mértéket tényleg meg nem
haladják. Az önköltséget alkotják: a telekbér, az építési tőke törlesztése és kamata,
az épület karbantartási és kezelési költségei.” Ez jelentős segítség volt, és
ennek nyomán a főváros az építkezésekre 5 éves programot dolgozott ki. Ennek során szükségbarakkok, barakktermek, népszállók, népotthonok, kislakások, bérlakások, valamint iskolák és óvodák építésére került sor. Összességében a főváros végül 1909 és
1913 között 4816 kislakást épített, s 1911-ben további 2189 lakás építését
indította meg. Ezt a tevékenységet egészíti ki a zsúfolt tömegszállások
nyomorának enyhítésére a népszálló létesítése, az Angyalföld peremén kulturális
és szociális központként szervezett V. kerületi népház megépítése, s a tervek
családi kertbérletek biztosítására.
A Népszálló a főváros lakásviszonyainak egy olyan hiányosságát szerette volna megszüntetni, amellyel szemben a főváros egyéb lakásügyi intézményei aránylag kevés sikert mutattak fel: az ágyrajárást. Építése során az angol és a kontinentális népszállók tapasztalatainak eredményei érvényesültek, de a szálló építői több, a helyi viszonyoktól megkívánt módosítást eszközöltek az eredeti tervekhez képest. 396 rendes hálófülkén kívül olyan hálószobákról is gondoskodtak. Ezeket olyanok számára tartották fenn, akik a külön szállásért a rendes árnál többet is hajlandók voltak fizetni.
A Népház létrehozásánál az a gondolat volt az irányadó, hogy a főváros egyes kerületeiben elhelyezett közjótékonysági intézmények kerületenként egy épületben elhelyezve, egységes és áttekinthető vezetés alatt sikeresebben felelhetnének meg rendeltetésüknek. A háromemeletes épület a Vág utcában épült meg a főváros egyik üresen álló telkén. Legfontosabb része a foglakoztató műhely volt.
